+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Csökkenhet idén az Európai Unióban a marhahústermelés. Az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint Magyarország nettó exportőr volt élő szarvasmarhából és marhahúsból az elmúlt két évben. Ha az Unióban bármilyen vákuum keletkezik, az jó lehetőséget jelent a magyar tenyésztőknek, hogy újabb piacra törjenek be. Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke szerint a húsmarha tartás ma jó piaci lehetőség Magyarországon, amit igazol az is, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt az ágazatba bekapcsolódók száma. A most indított marhahús fogyasztási kampányuk ugyanakkor arra akarja felhívni a figyelmet, hogy a legmagasabb minőségű – mégsem megfizethetetlen – termékeket belföldön kevesen fogyasztják. Pelyach Gergely interjúja.

Bizakodóak a magyar hústermelés jövőjével kapcsolatban?

Az a trend, ami az elmúlt években jellemezte a magyar állattenyésztés e szegmensét, nem fog megtörni. 2004 óta a húshasznú állomány a négyszeresére nőtt. Kiváló éghajlati adottságok vannak az extenzív tartásra. Egyre többen vágnak bele ebbe az állattenyésztési formába, ami annak is köszönhető, hogy jó piaci lehetőségek vannak. A piac most meg is fizeti ezt az értéket. Emellett kiváló genetikai állomány alakult ki Magyarországon, ami szintén komoly érték. Nem csak húshasznosításban, de a tenyészállatok szempontjából is pozitív fejlődésen ment át az ágazat. Magyarország persze nem éri el az uniós termelés 1 százalékát sem, tehát nem fogjuk megrengetni az uniós piacokat. De ha ott csökken a termelés, az Magyarországnak komoly lehetőség.

Cél lenne az uniós piac megrengetése?

Bármelyik termék esetében „igen” a válasz. A mostani program azonban alapvetően a belső fogyasztásról szól. Az állatállomány ugyanis hiába fejlődik, a fogyasztás nem követi ezt a trendet. A magyar fogyasztás az uniós átlagnak a töredéke. Az egészségügyileg indokolt marhahús alig harmada fogy el Magyarországon. A franciák éves 24 kilogrammos fogyasztása persze nem a rövidtávon megcélzandó érték, de mutatja, hogy a magyar belső fogyasztásban még vannak tartalékok.

Mik a gyakorlati elemei ennek a kampánynak?

Jelenleg több dolog is korlátozza a marhahús fogyasztás növekedését. Először is a magyarországi vágás jelentős része nem húsmarha. Ez probléma, mert a levágott szarvasmarha nagy része tehén, ami tejhasznú jószág. Ezt eredetileg nem a húsa miatt tartják. Éppen ezért a húshasznú marhák boltokba jutását kellene erősíteni, mert az más minőség és más gasztronómiai élmény. A mai fogyasztók pedig Magyarországon is a minőséget keresik. Emellett van két sztereotípia, amit le kell bontani: az egyik, hogy a marhahús megfizethetetlenül drága, a másik, hogy ennek elkészítése időrabló tevékenység. Mindkettő könnyen dönthető állítás. A marhának egyes részei például nem drágábbak, mint a csirkehús. A programnyitó rendezvényünkre ezért hívtunk szakácsot és hentest is. Egyik bemutatta, hogyan lehet gyorsan elkészíteni a marhahúst, a másik pedig számolta, hogy ez mennyibe kerül.

Ha ezek szerint kategóriákkal nem drágább a marhahús, akkor a sztereotípia elég ahhoz, hogy ne keressék?

Nem kell mindent bélszínből csinálni! A lapocka és a bélszín között persze ötszörös árkülönbség is lehet.

A magyar húsmarhára építenek, vagy importál az ország?

A marhahúsnál az import és az export volumene nem tér el egymástól. A magas minőségő terméknél hajlamosak vagyunk az importra támaszkodni. Ezek a termékek viszont akkor tudják elviselni a távolságot, a szállítási költséget, ha komoly értéket képviselnek. Ezt meg kell fizetni, ha adott esetben egy étteremben ezt rendeljük. Magyarországnak a fogyasztás egy kevésbé drága szegmensét kell megcélozni, amire kiválóan alkalmas a magyar húsmarha. Ez nem feltétlenül gyengébb minőségű, mint az import termék, csak kevésbé ismert. Kikopott a tudatunkból, hogy van egy olyan húsfajta amivel nem igazán élünk. Emellett nyilván nem tett jót az ágazatnak, hogy néhány éve olyan hírek jelentek meg, amelyek szerint a vörös húsok rákkeltőek. Erről aztán kiderült, hogy egy piaci dezinformáció elterjesztésében érdekelt érdekcsoport megrendelésére, nem feltétlenül tudományos alapokon készült. A cáfolat viszont már kevés emberhez jutott el.

Wagenhoffer Zsombor, az Állattenyésztők Szövetségének ügyvezetője mondta korábban a Karc FM-en, hogy az „utóbbi években örvendetes módon gyarapodott is a szarvasmarhatartók köre”. Azok után, hogy az utóbbi évtizedek az állattartás elmúlásáról szóltak, mi látszik fordítani ezen a folyamaton?

Az, hogy jó piaci lehetőség. A magyar paraszt alapvetően nem azért dolgozik, hogy elfáradjon, hanem azért, mert szeretne biztos egzisztenciát teremteni a családjának. Ha ebben az ágazatban van egy stabil piac olyan áron, amit rentábilisnak gondol, akkor a gazdálkodók elkezdenek foglalkozni vele. Magyarországon ráadásul még nagyon sok olyan legelő van, amit lehetne hasznosítani erre a célra. Kihasználatlan kapacitásaink vannak. Ha a piac stabil marad, és a sikeres gazdálkodók jó példája megmarad, akkor még többen dönthetnek emellett az állattenyésztési forma mellett. Nem győzöm ugyanakkor hangsúlyozni: jó volna, ha ennek a kiváló minőségű terméknek belföldön is lenne piaca. Ne értékesítsünk minden jó minőségű terméket külföldre!

„Ha a piac stabil marad.” Volt már rá példa korábban, hogy elakadt például a törökországi felvásárlás.

Törökország valóban a legnagyobb felvevő piac, de emellett Ausztriába, Oroszországba is szállítunk. Érdemes ezen kívül az iráni piacokat is feltérképezni, ha az embargót feloldják. Nem lennénk egyébként meglepve, ha kiderülne, hogy a Törökországba exportált marha egy része Iránban kötött ki az embargó ellenére. A török piac kilengéseit a tovább értékesítés lehetőségei alapjaiban mozgatták meg. Mindig érdemes persze alternatív megoldásokat keresni, de most nem tűnik úgy, hogy a piac összeomlana.