+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Más-más feladatokat kell adni, eltérően számonkérni és osztályozni a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavarral küzdő gyermekek teljesítményét – állítja Horgas Tamásné Zsuzsa, pécsi fejlesztőpedagógus, aki Sikeres diszlexiások címmel írt könyvet. A diszlexiások a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni, de alkalmas módszerekkel ez a nehézség kezelhető, vagy megelőzhető.

A nyelvtanulás például továbbra is nehéz marad. Az érintett gyermekek önértékelése gyakran sérült, a családon vagy az iskolai közösségeken belüli helyzetük a szakember szerint elkeserítő. A hagyományos, nem differenciált környezetben a kisiskolás gyermekek súlyos lelki sérüléseket szenvedhetnek, és ez kihat az egész család életére. A gyakorlatban ez azt jelenti egy súlyosan diszlexiás diáknál, hogy a szülőnek 18 éves koráig mellette kell ülnie és segítenie a tananyag elsajátítását.

Sokan ugyanakkor extra képességekkel rendelkeznek, nem ritka köztük a kimagasló intelligenciájú és kreativitással rendelkező egyetemi tanár, alkotó, mérnök. Könyvében szerepel diszlexiás író, operaénekes, fitnesz edző és jégtáncművész is. Az elmúlt 25 év alatt számtalan gyermeket, fiatalt vizsgált.

A rendszerváltás előtt Magyarországon szinte ismeretlen állapotról rengeteg tapasztalatot szerzett. A pedagógus szerint akkor javulna ezeknek a gyermekeknek helyzete, ha az egyetemi tanárképzésben nem csak elméleti tárgyként szerepelnének a részképességzavarok, hanem a leendő tanítók a gyakorlatban is felkészítést kapnának arra, hogy a tanórai keretek között, milyen módszerekkel segíthetik az eltérő fejlődésű gyerekeket. Horgas Tamásné fejlesztőpedagógust Emesz Lilla kérdezte.