+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Magyarország könyveléstechnikailag ugyan több pénzt kap Brüsszeltől, mint amennyit oda befizet, ez azonban nem a teljes egyenleg – fogalmazott Lentner Csaba közgazdász a Karc FM-en. Emlékeztetett: Magyarország az Európai Gazdasági Közösség előtt már a 90-es években megnyitotta a piacait. Miután viszont a patrióta gazdaságpolitika lehetőségét a rendszerváltás után az ország feladta, a külföldi vállalatok versenytársak nélkül tudtak terjeszkedni. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora azt mondta: ennek áldozata lett többek között a magyar mezőgazdaság, a könnyűipar és ennek eredménye a több millió munkanélküli, miközben az ide települt cégek évtizedeken keresztül nem fizették meg az adóerőképességükhöz mérhető közterheket, sőt letelepedési, beruházási támogatásokban is részesültek. Lentner Csaba szerint mindezek figyelembe vételével az Európai uniós kapcsolataink nem nyereségesek, hanem – magyar oldalról – még mindig veszteségesek.

A szakértő kiemelte: Magyarország megkapta az uniós csatlakozás előtti támogatásokat is, de ezek felhasználása ugyanazt a problémát veti fel, mint a 90-es évek külföldi befolyásszerzése. 2010-ig ugyanis ezeknek a támogatásoknak ugyancsak a külföldi beruházók voltak a haszonélvezői. Lentner Csaba szerint példaként említette, hogy az infrastruktúra fejlesztési munkákat is az Európia Unió magországaiból érkező vállalatok végezték, mivel nem voltak megfelelő méretű magyar kivitelezők ezekre a feladatokra.

„A magyarok is tudnak bankolni!”

Lentner Csaba kiemelte, hogy a magyar gazdaság fejlődése szempontjából kiemelt bankszektor ugyanezen az evolúción ment keresztül. A 90-es évek konszolidációja után privatizálták a pénzintézeteket, amelyek ezután „vajmi’ keveset tettek a magyar gazdaságért.” Ezért is volt fontos, hogy 2010 után a kereskedelmi bankszektort integrálják a gazdaságba. Lentner Csaba ide sorolta, hogy az érintett intézeteket többek között adóerőképességükhöz mérhető közteherviselési terhelést kaptak – a riogatások ellenére mégsem vonultak ki az országból. Ezt követően megjelentek a magyar tulajdonosok, aminek révén diverzifikált rendszer jött létre. Az Országos Takarék Pénztár például mostanra nemzetközi intézetté nőtte ki magát, sikeres volt a Takarékszövetkezetek integrációja, és az MKB kilátásait is most minősítették fel a nemzetközi hitelminősítők.

Az MKB-val kapcsolatban egyébként Lentner Csaba emlékeztetett, hogy a korábbi német tulajdonos alatt a pénzintézet tönkrement. A magyar állam – a Magyar Nemzeti Bankon keresztül – ezért vette át az intézetet az Orbán-kormány alatt, majd szanálta a veszteségeket. E folyamat – amelyet az Európai Unió is jóváhagyott – az egyetemi professzor szerint ékes bizonyítéka annak, hogy „a magyarok is tudnak bankolni.” A magyar vállalkozások is képesek arra, hogy hatékonyan működtessenek egy ilyen intézetet. Lentner Csaba szerint ez csak úgy lehetséges, ha a belföldi tulajdonosok együttműködnek a Nemzeti Bankkal és a pénzügyi kormányzattal.

Az állam megkerülhetetlen

A magyar gazdaságtörténetben a dualizmus korától megfigyelhető, hogy az állami beavatkozás, a gazdaság megtámogatása időről időre indokolt. A közgazdász úgy fogalmazott: az államot a mindenkori gazdasági folyamatokból nem lehet kivonni. Különösen igaz ez egy felzárkózó, versenytársaihoz képest gyengébb ország esetében. Magyarország már a XIX. században is úgy tudott felzárkózni, hogy az állam segített a piaci szereplőkön. Ez szerinte eredetileg a liberális gazdaságpolitika alapja is, amelyre példa a XVIII. századi angol közgazdász-filozófus Adam Smith koncepciója, akinek elmélete a gyakorlatban szintén úgy működött, hogy az állam annyira megerősítette az angol ipart, hogy utána a világgazdaságban nem volt versenytársa. „Ezt követően az állam hátrébb lép, de a jelenlétére mindig szükség van.” Pelyach Gergely interjúja.