+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Nem csak Magyarországról szólt a Sargentini-jelentés vitája – mondta a Karc FM-en az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója. Törcsi Péter szerint a szavazással kapcsolatban minden politikus próbálta a saját erejét felmutatni. A német kancellár például ezzel igyekezett a megcsappant népszerűségét növelni, amire azért is van szüksége, mert a francia elnök folyamatosan erősödik. Emmanuel Macron át akarja venni Európa vezető szerepét, amelyet megkönnyít, hogy az Európai Néppárt most nem egységes. Törcsi Péter felhívta a figyelmet, hogy a skandinávok és a Benelux-államok szélsőségesen ellentétes álláspontot képviselnek a kereszténydemokráciával szemben, így hangosabban követelték a Fidesz megregulázását is. Mivel ezeket az ellentéteket nehéz kiegyenlíteni, ezért van “végzetes helyzetben a néppárt.” A kutató szerint “látszik, hogy Macron éppen ezeket az erőket szeretné leszalámizni és a saját centrista mozgalmába becsatornázni.”

Nem ismerik fel a veszélyt

Törcsi Péter hangsúlyozta: a Néppártnak ebben a helyzetben nem a széthúzást kellene mutatnia, amit viszont erősít, hogy mindeközben a néppárti frakció vezetője inkább a baloldalnak udvarol. Manfred Weber ugyanis szeretné megszerezni az Európai Bizottság elnöki székét, illetve az annak előszobáját jelentő csúcsjelölti tisztséget. Ehhez azonban – mivel a Néppártnak jelenleg nincs meg a többsége – a liberálisok és a szocialisták segítségét várja. Ezt azonban sosem fogja megkapni. Törcsi Péter hangsúlyozta: még ha létre is jön a választás után egy „nagykoalíció”, a baloldal az első adandó alkalommal hátat fordít majd a Néppártnak.

Régi-új kommunisták

A kutató szerint tévedésben van bárki, aki méltányosságot és könyörületességet vár bármilyen baloldali politikustól. Aki ismeri a történelmi hagyományokat, az szerinte láthatja, hogy ezek a képviselők valójában kommunisták. Azokat a reflexeket hordozzák, amiket 1990 előtt megtapasztalhattak a magyarok is. Nyugaton ugyan nem volt kommunista diktatúra, mert az Észak-Atlanti Szövetségnél erre nem volt lehetőség, de az ’50-es években több nyugat-európai államban valójában erre készültek. Pelyach Gergely interjúja.