+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Perlaky-Papp József kríziskommunikációs szakértő szerint az online felületek veszélye nagyobb, mint amit jelenleg az államok és azok polgárai felfognak belőle. A Metropolitan Egyetem docense az Alaphangban úgy fogalmazott: a közösségi felületek rendszere, az algoritmusok képesek arra, hogy a „lehető legjobb világot rendezzék be a felhasználóknak.” Ezzel viszont buborékok, alternatív valóságok jönnek létre, önálló véleményekkel, ami valójában gátolja, hogy minden információ eljusson mindenkihez.

Amikor a digitális felületek megjelentek, akkor még csak kommunikációs eszközként gondolkodtak róla. A technológia cégek viszont elkezdték információszerzésre használni az ú.n. okos eszközöket és magukat a felületeket is. Az emberek hozzáférést engedtek olyan információkhoz, amelyeken keresztül a cégek feltérképezték a felhasználót. Ennek eredménye, hogy ma már olyan ajánlatokat adnak, és olyan véleményeket tudnak gyártani, amelyekkel képesek a teljes politikai- és döntésbefolyásolásra!

Nem az a kérdés, hogy ezt csinálni fogják-e, hanem az, hogy mikor és milyen szándékkal teszik ezt? A szakértő szerint a nemzetállamok szuverenitás szempontjából ma már végtelenül meggyengülnek e téren. Miközben ugyanis különböző alkukkal és megállapodásokkal próbáltak fellépni például a multik transznacionális térben zajló tőkekoncentrációjával szemben, nem figyeltek a technológiai fejlődésre, és az ezzel járó veszélyekre.

Új szakértők, régi viták

Perlaky-Papp József szerint a közösségi kommunikáció átírja a klasszikus kríziskommunikációt is, ami a koronavírus-járvány esetében is tetten érhető. Úgy fogalmazott: „korábban csak a labdarúgáshoz értett mindenki, ma viszont mindenki ahhoz ért, amiről éppen a közbeszéd zajlik.” Az emberek egy része viszont éppen ezért lassan leszokik arról, hogy a közösségi tereken született tartalmakat végigolvassa, mert rájön, hogy „nem biztos, hogy a legfinomabb szellemi táplálékhoz jut” onnan.

Mindeközben viszont a közösségi média felülete mégis megkerülhetetlen, és elsődleges kommunikációs térré vált a közélet alakítói számára. Az információ áramlásának gyorsasága kétségtelen előny, de ezzel kényszerhelyzetbe is kerülnek a kommunikátorok. Tudják ugyanis, hogy nem lehet sokat várni, hanem bizonyos dolgokra minél előbb reagálni kell. Ennek a kríziskommunikációra is van hatása, egy-egy rendhagyó helyzetben ugyanis már a 24 órás szabály is bőnek tűnik ahhoz, hogy reagáljanak. (A válság- vagy kríziskommunikációban az első 24 órát tekintik annak az időablaknak, amelyen belül az érintettek jó eséllyel őrzik meg hitelüket, tudják irányítani a folyamatokat, esetleg állítják helyre reputációjukat – szerk.)

Perlaky-Papp József ugyanakkor azt is hangsúlyozta: a kommunikációs kényszer mellett a kompetenciához hozzátartozik, hogy az érintett tudja, miben kompetens! Ez jól látszik abban, ahogy a magyar kormányzat leosztotta a szerepeket a koronavírus-járvány elleni védekezésben. Nem véletlen, hogy a kormányzat a szakértőkre, a tisztifőorvosra, orvos-professzorokra, vagy Győrffy Pál mentőszóvivőre bízta például a vakcina működésének elmagyarázását. Ott van ugyan e szakértők mögött a politika a maga eszközrendszerével, döntésképességével, de a szakmai kommunikációt az végzi, akinek van hozzá kompetenciája.

Látható, mi történik akkor, ha a politikus olyan dolgokról beszél, ami nem az ő kompetenciája. A szocialista Korózs Lajos esete ilyen. Ott ugyanis politikai szándék motiválta a megszólalást, amely egy olyan ügyet akart kreálni, amelyhez nem értett, nem tudta hogyan működik. A baloldali politikus ezzel annyira megégette magát, hogy ma már az inkompetenciát a kormányoldal is „Korózs Lajos díjban” méri. Pelyach Gergely interjúja.