Lentner Csaba közgazdász szerint több olyan mozzanata van az egyetemes történelemnek, amely meghatározta a liberális berendezkedést, és a feudális rendszerek lebontását. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora Alaphang műsorunkban ide sorolta a XVII. századi angol forradalmakat, az Észak-Amerikai függetlenségi háborút, és Emberi és polgári jogok nyilatkozatának 1789-es elfogadását.

A közgazdász felhívta a figyelmet, hogy az akkor haladónak minősített vívmányokra szükség volt a polgári fejlődés megindulása érdekében. A forradalmak által lebontott feudális rendszerek jelentették ugyanis a fejlődés addigi gátját. Ehhez hasonlóan új korszakot jelzett a korlátlan kizsákmányolással, a tőkés osztállyal szemben az emberi jogok nyilatkozatának elfogadása is.

Hasonló folyamatok zajlottak le a magyar reformkor idején is, amikor az egyre kevésbé működőképes, feudális kötöttségekkel terhelt államot próbáltak meg felszámolni. A társadalmi gazdasági modernizáció ráadásul az ország politikai függetlenségének ügyét is mindig előremozdította.

Lentner Csaba szerint ez az az alap, amit kihasználva, alig 200 év elteltével új értelmezési keretet szabott magának a liberalizmus. A közgazdász szerint ugyanis az 1970-es években, a második világháború után alig 20-30 évvel, az állami beavatkozás és újjáépítés politikáját felváltotta a mai fogalmaink szerinti neoliberális gazdaságpolitika.

Ez az ideológia már az emberi szabadság mellett a vállalkozások korlátlan autonómiáját és a profitérdek kiszolgálását helyezte középpontba, miközben az állam gazdasági szerepét háttérbe tolta. Ezért terjedt el az a felfogás, mely szerint „az állam rossz tulajdonos.” Ennek következtében értékesítették az állami vagyont, ami viszont Lentner Csaba szerint a legnagyobb gond volt, hogy ezzel párhuzamosan az állam szabályozó szerepét a piacokon fokozatosan visszaszorították. Részletek az Alaphang szeptember 1-ei műsorában, amelyben Pelyach Gergely kérdezte Dr. Lentner Csaba közgazdászt.