Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a modern magyar nemzet eredetmítosza, az identitáskérdés pedig felértékelődik, amikor komoly átalakulás van a világban – jelentette ki a Karc FM-en a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke. Az ünnephez való viszonyulás az elmúlt 175 évben valamennyi politikai kurzusnak feladatot adott – fogalmazta meg az ünnepi Hangolóban Nánay Mihály. A kommunista diktatúra és a materialista történetírás az osztályharc szemüvegén keresztül értelmezte a történteket és a forradalmárokat. 1956 után a Kádár-korszakban a hatalom igyekezett elhallgatni a magyar szabadságért és szuverenitásért folyó nemzeti küzdelmet, a megemlékező fiataloknak nem ritkán a karhatalom gumibotjával kellett szembenézniük, a kultúrpolitika az ünnep élét az ideológia-vezérelt Forradalmi Ifjúsági Napokkal próbálta csorbítani. A rendszerváltást követően egy jóval szofisztikáltabb felfogás nyert teret, melyben a forradalom mindkét vívmánya: a modernizációra és a nemzeti szuverenitás megteremtésére irányuló törekvés megjelent. A progresszív, baloldali kormányok elsősorban az előbbire, a konzervatív politikai kurzusok a nemzeti összetartozásra helyezték a hangsúlyt.
A Rubicon intézet főmunkatársa szerint most, a XXI. századi konfliktusok közepette a globalizálódó világban különösen hangsúlyossá válnak a nemzeti kapaszkodási pontok. 1848/49 pedig a magyar nemzet legalapvetőbb eredetmítoszának a része, hiszen ide köthető a modern Magyarország születése.
Nánay Mihály, mint gyakorló középiskolai történelemtanár úgy látja: az 1848/49-es forradalom és szabadságharc meggyökeresedett a nemzeti gondolkodásban, így a diákoknak vannak az oktatás világán kívül is információi az eseményekről. A kultúra képviselőinek ennek ellenére komoly felelősségük van abban, hogy megfelelő tartalmak – zenék, sorozatok, videójátékok – segítségével közelebb hozzák a korszak miliőjét a fiatalokhoz. Simon-Palov Judit interjúja.
