A harctéri küzdelmek mellett emlékezetpolitikai csatározás is zajlik az ukrán–orosz háború hátterében. Ez a II. világháború lezárásának megítélése eddig is problémás pont volt Ukrajna és Oroszország, sőt Európa és Oroszország kapcsolatában, az idei évben pedig végképp elszakadni látszanak egymástól a narratívák – olvasható egy a napokban megjelent elemzésben.

Vlagyimir Putyin orosz elnök, mint a szovjet múlt örököse „nagy honvédő háborúként” emlékezik második világháborúra és a fasizmus elleni harc folytatásaként tekint az Ukrajna elleni agresszióra, a Győzelem napja Kijev számára ugyanakkor nem a nemzeti identitást erősítő esemény, hiszen több százezer ukrán ember harcolt és halt meg a Szovjetunió felszabadításáért a Vöröshadsereg kötelékében – mondta el a Karc FM-en a XXI. század intézet vezető kutatója. Kosztur András hangsúlyozta: Moszkva narratíváját erősíti, hogy az ukrán vezetés az elmúlt években több világháborús szovjet emlékművet is lebontott, az ukrán emlékezetpolitikában pedig egyre hangsúlyosabban jelennek meg a világégés alatt a szovjetek ellen harcoló, olykor a náci Németországgal együttműködő nacionalisták. Az emlékezetpolitikai ellentmondás feloldása az ukrán elnöknek is komoly nehézséget okoz – tette hozzá – ennek tudható be, hogy Volodimir Zelenszkij május 9-én arról beszélt, hogy „Ukrajna megnyerte a II világháborút és most is nyerni fog”.

Kosztur András szerint noha az euro-atlanti nagyhatalmak Oroszországhoz hasonlóan szintén a II. világháború nyerteseinek számítanak, az emléknap éppen a Szovjetunióval való szövetség és a mostani háború okán háttérbe szorult nyugaton.