Azok a politikai szereplők gondolkodnak jól, akik már készülnek a válságra. A magyar kormányzat mostani intézkedéseit pedig a válságkezelési szemlélet megnyilvánulásaként kell értelmezni – fogalmazott Kecskés András közgazdász. Szerinte “két iskola” mutatja meg az eredményeit: 2008-ban a balliberális kormányok a szűkítés, megszorítás, elvonás elvét vallották, 2022-ben viszont a jobboldali, polgári kormány az élénkítés eszközét választja.

Az ellenzék ezzel szúrja magát lábon, hiszen a balliberális miniszterelnök-jelölt kendőzetlenül beszél arról, hogy milyen terheket róna a lakosságra. A bővülésnek azonban a közgazdász szerint nincs alternatívája. A gazdaság nem statikus, hanem mindig haladni kell valamerre, mert különben „eldől.” A gazdaságban így nem a mozgást, csak az irányt tudja megválasztani a politika. Ez az irány pedig jelenleg jó, amit a magyar felpattanási adatok is visszaigazolnak. Ez annak az eredménye, hogy a kormány a bővítésre helyezte a hangsúlyt akkor, amikor a kilábalást kellett elősegíteni.

Kecskés András kifejtette: ha a válság nem úszható meg, akkor nem mindegy, hogy összeomlás-szerű állapotok lesznek, vagy csak megrogyás történik a jövő újraépítésének gyors reményével. Ezért sem mindegy, hogy a magyar polgárokat, magyar háztartásokat milyen állapotban éri a szűkülés. A magyar gazdaságtörténet elmúlt évtizedeiben éppen az elmúlt 12 évben voltak olyan reális eredmények, amelyek valódi esélyt kínáltak a nyugathoz történő felzárkózáshoz, 100 éves folyamatokat törve meg. Az államadósság problémáját például most sikerült először valóban „elnőni” GDP arányosan, ráadásul a koronavírus-járvány nélkül a bérfelzárkóztatás, a nagy újraelosztó rendszerek még gyorsabban tudtak volna növekedni.

Kecskés András a nemzetközi folyamatokról kifejtette: az Európai Unió válságkezelésében a múlt év legfontosabb és legfelháborítóbb momentum, hogy így összekapcsolódott a politikai nézőpont beli különbség a finanszírozási kérdésekkel Magyarország és Brüsszel viszonyában.

Emlékeztetett ugyanakkor, hogy az Európai Unió a prosperitás időszakában nem foglalkozott azzal, hogy a politikai szerepe meddig terjedhet? Példaként említette, hogy a 2004-től 2014-ig működő, Jose Manuel Barroso által vezetett Európai Bizottság hivatali idejének lejártával több korábbi uniós biztos kapott állásokat az amerikai Goldman Sachs bankcsoportnál. A „kövér esztendőkben” kellett volna feltenni azokat a kérdéseket, hogy politikailag létezik-e az unió, és van-e szuverenitása, hiszen látható, hogy egyértelmű amerikai befolyás jelenik meg a legfelsőbb szinteken.

Arra a kérdésre, hogy ezért köti-e meg az unió a maga kezét az agrár-vitában vagy az atomenergia-vitában, Kecskés András kifejtette: a XXI. század politikájában nem a népszuverenitás talaján álló csoportok rendelkeznek igazi hatalommal. A tőkekoncentrációjuk, és a világ kommunikációs platformjait uraló pozícióik által olyan befolyásolási lehetőségeik vannak, amely lehetővé teszi számukra, hogy „ízlés alapon” hozzanak döntéseket. Noha társadalmi felelősséget nem viselnek, mégis „túl nagyok ahhoz, hogy hagyják őket bedőlni,” ha a gazdasági összeomlás fenyeget. Pelyach Gergely interjúja