+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Az elmúlt években megsokszorozódtak az LMBT közösség jogairól szóló nyilatkozatok. Párkányi Eszter, az Alapjogokért Központ elemzője szerint visszás, hogy éppen ezek a körök szólítják most fel a magyar kormányt arra, hogy járvány idején ne vegye napirendre ezeket az ügyeket a magyar országgyűlésben, amelyek felelősek e téma napirendre vételéért. E liberális körök magyarázata szerint ugyanis a magyar Alaptörvény módosítása „aláássa a demokráciát, a jogállamiságot, az emberi jogokat.”

Az elemző szerint ugyanakkor az Európai Uniónak viszont semmi köze a magyar emberek által megválasztott Országgyűlés azon döntéséhez, hogy e testület hogyan módosítja az Alaptörvényt. Emlékeztetett, hogy a Lisszaboni szerződés szerint az uniónak tiszteletben kell tartani a nemzetállamok törvénykezését. Azt pedig még a magyar Alkotmánybíróság is kimondta, hogy az uniónak vannak olyan jogosítványai, amelyeknek meg kell felelnie a tagállamoknak, de ezek nem járhatnak a magyar szuverenitás, az alkotmányos önazonosság sérelmével.

„Ha tehát a magyar Alaptörvény kimondja, hogy az anya nő az apa pedig férfi, a gyermekeknek pedig joguk van a születéskori nemükhöz, illetve ahhoz, hogy a magyar önazonosságon és keresztény kultúrán alapuló nevelésben részesüljenek, akkor az Európai Uniónak nincs beleszólása ebbe a kérdésbe!”

Párkányi Eszter szerint azok, akik azt állítják, hogy az Alaptörvény módosítás nem időszerű, azért tévednek, mert ellentétes előjellel ugyanezzel foglalkozik most az Európai Bizottság. Az elemző úgy fogalmazott: nyugaton továbbra is élnek azok a reflexek, amelyek gyarmatként tekintenek a közép-kelet európai térségre. Ezért akarják megmondani, hogy „mi a helyes testtartás, és hogyan kellene viselkedni ahhoz, hogy valóban befogadjanak minket.”

Ezt azonban ma már politikai fenyegetőzéssel próbálják elérni. Az LMBT stratégia bemutatásakor például az esélyegyenlőségi biztos azt nyilatkozta, hogy azok a tagországok, amelyek nem segítik az LMBT jogok előmozdítását, legyenek pénzelvonással sújthatóak. Miközben tehát megy a politikai fenyegetőzés, valójában az, hogy külön kiemelnek ilyen kisebbségeket, ellentétes az eredeti céllal. Azzal ugyanis, hogy ezeket az embereket többletjogokkal akarják felruházni, éppen az lesz kimondva, hogy ők nem egyenlőek a többségi társadalom tagjaival.

Párkányi Eszter kifejtette: olyan időszakot élünk, amikor olyan dolgokat akarnak lenyomni az emberek torkán, amelyek természetellenességét mindenki érzi. Ilyen az, amikor nyugat-európai politikusok azt állítják, hogy az illegális migráció és a terrorizmus között nincs összefüggés, vagy amikor azt mondják, hogy az ember meg tudja változtatni a nemét. Ezek azok az ügyek, amelyek azt mutatják, hogy a liberalizmus kezd hasonlóvá válni a marxizmushoz. Az élet minden területére válasszal kell szolgálnia, mesterséges magyarázatokat kell adnia, ami viszont számtalan ellentmondást is szül.

Ezért kerül nehéz helyzetbe egy liberális például akkor, amikor a Kölnben megerőszakolt nők esetében kell eldöntenie, hogy az elnyomott nők, vagy az üldözött migránsok oldalára álljon-e? Vagy amikor a transznemű nők nőiségét éppen a feministák kérdőjelezik meg, akkor a transzneműeket vagy a feministákat karolja-e fel? A liberalizmus azzal, hogy a világon mindenre magyarázatot próbál gyártani magát sodorja bajba, mert ha a dominó egyik eleme kidől, akkor borul a teljes érvkészlete. Párkányi Esztert az Alaphangban Pelyach Gergely kérdezte.