+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Az Európai Unió 2015-ben indult EUNAVFOR MED Sophia elnevezésű földközi-tengeri műveletét számos kritika érte, elsősorban azért, mert egyes tagállamok szerint a művelet az illegális migrációt ösztönző tényezőként működött – mutatott rá a Hangolóban Vargha Márk, a Migrációkutató Intézet munkatársa. A szakértő felidézte: néhány hónapja a Sophia utódjaként született döntés az Irini műveletről, amelynek mandátuma elsődlegesen már a líbiai fegyverembargó betartatására koncentrál és amelynek elindításával az EU egyfajta politikai üzenetet próbált közvetíteni, azt, hogy elkötelezett a líbiai béke mellett. A kemény kompromisszumok árán elfogadott művelet azonban jelenlegi formájában számos kockázatot rejt magában – vélekedett a kutató.

Hozzátette: az Irinit nem lehet pártatlannak tekinteni, hiszen a Földközi-tengeri művelet kizárólag azt az útvonalat ellenőrzi, amelyen keresztül Törökország szállít fegyvert a nemzetközileg (és az EU által is) elismert líbiai egységkormánynak, – a Khalífa Haftar (képünkön) csapatai számára utánpótlást biztosító szárazföldi és légi útvonalakat nem. Az EU így végeredményben éppen a GNA-val szemben álló erőket részesíti előnyben, amivel nem csupán hitelességét teszi kockára, hanem saját stratégiai érdekei ellen is cselekszik. Vargha Márk szerint mindez akár ahhoz is vezethet, hogy az utóbbi hetekben Líbiában stratégiai pozíciókat visszafoglalt egységkormány – Törökország február végi lépéséhez hasonlóan – úgy dönt, nem tartóztatja fel tovább az Európába tartó irreguláris migránsokat. Ezt a veszélyt ismerte fel például Málta, amikor kilépett az Irini műveletből, és helyette támogatásáról biztosította a GNA-t, így joggal merül fel a kérdés, hogy nem árt-e többet az Irini, mint használ, és nem lett volna-e bölcsebb inkább el sem indítani a műveletet?