+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Az Unio határain kívül kell megoldást találni a migráció kezelésére. Ezt nevezte a legfontosabb fordulópontnak az Unios tagállamok közös válságkezelésében a Migrációkutató Intézet kutatója. Janik Szabolcs szerint láthatóan vontatottan halad a tagállamok közötti szétosztása a már befogadott menekülteknek, miközben változatlanul százezrek várnak arra, hogy a kontinensre léphessenek. Ráadásul a befogadottak ellátása egyre jobban megterheli az Unio szociális rendszerét, a munkaerőpiaci integráció viszont a mai napig sikertelen. Janik Szabolcs illúziónak tartja, hogy áttörés következzen be a bevándorlók nagyobb arányú foglalkoztatásában.

Időbeli határsávok

A migráció okakánt megjelölt kibocsájtó országokkal kapcsolatban az elemző megjegyezte, hogy az olyan államokban, mint Líbia, változatlanul nagyon magas a munkanélküliség, és nem jók az életkilátások. Éppen ezért ezeknek az államoknak “nem elutasítandó megoldás” a kivándorlás fenntartása, hiszen annyival kevesebb ellátandó személy marad az adott gazdaságban. Közben azonban jelentős változás következett be abban a képben, amit a befogadottak kommunikálnak hazafelé. Különbség van ugyanis az elsőként érkezők, és a napjainkban átkelők között. A Migrációkutató Intézet munkatársa szerint azok, akik elsőként érkeztek, és sikeresen bekerültek egy tagállam szociális rendszerébe, nincsenek rossz helyzetben. Azok viszont, akik most indulnak útra, már más elbírálásra számíthatnak. Janik Szabolcs fontos választóvonalnak nevezte azt az időszakot, amikor létrejött a német-török megállapodás, működni kezdtek a balkáni határzárak, vagy megkezdte működését a Frontex.