+36 1 911 1111, SMS: +36 70 700 1059 1097 Budapest, Könyves Kálmán körút 12-14.

Az Egyesült Államokban régóta jelen van a több frontos kultúrháború, amelynek most is szemtanúi vagyunk. Dobozi István, a Világbank főtanácsadója szerint az olyan ügyek, mint az imádkozás, az abortusz, vagy az egyneműek házassága mindig is politikai – így társadalmi – vitatéma volt. A közgazdász e vita újabb fejezetének tartja a konföderációs emlékművek vagy a keresztény jelképek eltávolításának ügyét. Emlékeztetett: a demokrata párt évek óta képtelen kezelni a “szekuláris vezetés és a mezei demokraták” között meglévő világnézeti különbséget. A párt vezetése ugyanis az utóbbi években fokozatosan szorította ki a vallási csoportokat saját soraiból. Ezzel viszont saját választói egy részét is cserben hagyta.

Rosszul értelmezett identitáspolitika

Dobozi István szerint ezek a folyamatok is közrejátszottak abban, hogy a demokraták elveszítették az elnökválasztást, és azóta is sorra veszítik el az időközi megmérettetéseket. A közgazdász úgy látja: Hillary Clintonék cserbenhagyták történelmi választói bázisukat, a rozsdaövezet munkásait, az ú.n. kék galléros termelő réteget, és a különböző kisebbségek felé fordultak. Dobozi István úgy fogalmazott: “egy nemzeti pártnak a nemzeti egységről kellene beszélnie,” a demokraták viszont csak arra koncentráltak, hogy minden kisebbséget megszólítsanak. Ez azonban sikertelen kísérlet volt, hiszen a színes bőrű szavazók elmaradtak az elnökválasztáson, más csoportok – például a spanyol hátterű rétegek – pedig Donald Trumpra szavaztak. A Világbank főtanácsadója túlzásnak tartja azokat a kritikákat, amelyek Trump állítólagos faji nacionalizmusáról szólnak, noha a faji előítéletek nem koptak még ki az amerikai társadalomból.

A republikánusok emelik a leszakadókat?

Dobozi István szerint Donald Trump tudatosan koncentrált a demokrata párt által cserben hagyott rétegekre. A társadalmi veszteseket, az alacsony képzettségűeket ő tudta megszólítani. A Washingtonban élő közgazdász azt mondta: “a demokraták Bill Clinton óta rosszul ítélik meg a társadalmi folyamatokat.” Véget ért ugyanis a II. világháború utáni, gazdasági aranykorként jellemzett korszak, és senki nem vette figyelembe, hogy milyen rétegzetté vált például az amerikai középosztály. E csoportnak csak a felső 20 százaléka tudott gyarapodni, miközben arról senki nem vett tudomást, hogy a középosztályból lefelé ki is lehet esni. Dobozi István szerint az “amerikai álom arról szól, hogy mindig felfelé.” Ma viszont éppen ez az álom az, amit meghaladt a valóság. Pelyach Gergely interjúja.